A Kerekasztal - Anna Wroblewski kitálal

Írta: Katie Lindsay
Frissítve: Máj 20, 2008
Megtekintések: 120 A Kerekasztal - Anna Wroblewski kitálal

A póker tündéreként lett ismert, és nem is hazudtolja meg a nevét. Mindössze 45 kiló, amivel Anna az egyik legkisebb pókerjátékos, de ettől függetlenül szárnyal a versenyeken. Már két versenyt is nyert, pókernyereménye pedig már több mint $800,000, és folyamatosan nő.

KL: Miért a póker? Hogyan kezdtél el egyáltalán játszani?

Anna: A gimnázium utáni első nyáron tanultam meg pókerezni. Főleg azért kezdem játszani, mert már untam minden nap biliárdozni, és a póker egy másfajta szórakozást kínált.

KL: Amikor játszol, szerinted van-e valami előnye, hogy egy aranyos lánnyal játszanak az ellenfelek?

Anna: Szerintem volt előnye annak, hogy egy fiatal, kis termetű lány vagyok. A legtöbb ember lebecsült, mert azt hitték, hogy csak egy fiatal lány üti el a szabadidejét. Régebben, játék közben szándékosan rá is játszottam erre a szerepre. Most szerintem már inkább hátránynak tűnik. Már nem tudok olyan kreatív lenni. Most már mindenki tudja, hogy miket csinálok játék közben, nehéz követni, hogy mi történik a pókerben manapság, olyan gyorsan változik a játék, és változnak a játékosok.

KL: Mesélj nekünk a győzelmedről a Bellagioban!

Anna: Az a győzelem sok szempontból megváltoztatta az életemet. Egy szenvedő szerencsejátékos voltam 19 évesen, és nem tudtam kontrollálni magam. Valószínűleg szerencsejáték-függő lettem, amíg rá nem jöttem, hogy rossz úton járok. A folyamatos játék miatt elhanyagoltam mindenkit - barátot, gyereket, nővért, stb. Az mentette meg az életemet, hogy kaptam egy munkát. Szerencsés voltam, hogy olyan főnököm volt, akinek az egész őrületes pókeres szerencsesorozatomat köszönhetem. A Bellagio-ban aratott győzelmem után pedig nem kellett olcsó hamburgereket ennem reggel, délben, este. A győzelem után egyből felmondtam, és teljes állású pókerjátékos lettem. Sikerült az összes felhalmozódott adóságomat visszafizetnem, és ez csillapította a stresszt és a bűntudatot, amit éreztem. Képes voltam segíteni a családomon, és úgy éreztem, hogy talán mégse vagyok akkora bukás. A családom is boldogabb most.

KL: Sima volt a verseny vagy megszenvedtél vele?

Anna: Hatezer zsetonnal kezdtük a versenyt. A második leosztásban elvesztettem a felét. Két bubim volt és két ász ellen vesztettem. Vettem egy kis pihenőt, kimentem a levegőre fél órára, néztem a vízesést. Visszajöttem és egyből megdupláztam a zsetonjaimat egy ász párral. Aztán két körrel később all-in mentem a flop előtt, ismét ász párral , egy bubi-király ellen. Bár igen nagy szerencsém volt ebben a leosztásban, a fickó, aki all-in hívott, drillt floppolt, és a riverre le kellett jönnie a két outom egyikének, hogy én győzzek. A verseny további részében nem volt túl sok gondom, a legjobb tizenhat között már akadt pár. Egy híressé vált baklövést vétettem. Rosszul játszottam meg a bubi páromat, Barry ötös és Shanon Shorr hatos párja ellen. De szerencsém volt.

Amikor a döntő asztalhoz érkeztem, meglehetősen biztos voltam abban, hogy én győzök. Nem csak azért, mert azt gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, hanem mert hittem, hogy eljött az én időm. A zsetonok tekintetében ötödik voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ˝hoppá, nem hiszem el, hogy idáig eljutottam!¨ Két Patront és két sört ittam a döntő asztalnál – lehet, hogy ezért nyertem!

KL: Hány versenyt játszottál ezelőtt?

Anna: Egy pár kisebb versenyen játszottam. A második többasztalos versenyemet egyből meg is nyertem - ez egy $300,000-os verseny volt -, és egy nappal előtte tizenhatodik lettem egy $200,000-os versenyen.

KL: Mi a véleményed a női versenyekről?

Anna: Régen mindig azt hittem, hogy a női versenyek nem valami színvonalasak. Ezt arra alapoztam, hogy akárhányszor játszottam és fullom volt, nekik mindig pókerük. Másrészt, szerintem én nem tudok olyan versenyszellemben játszani a lányok ellen, mint a fiúk ellen. Ahogy megtanultam, hogy kell más lányok ellen játszani, úgy lettem egyre magabiztosabb az asztalnál. Most már úgy gondolom, hogy a női versenyeknek jobbá kell tenniük a pókert.

KL: Mennyiben különböznek a nyitott versenyektől?

Anna: Nem tudom, hogy mondjam ezt anélkül, hogy valakit megbántanék. Szerintem, a nyitott versenyeken többet lehet bohóckodni, mivel sokkal több ostoba, csúnya dolgot mondhatok, amire a fiúk fogékonyabbak, mint a lányok.

KL: Melyik a kedvenc versenyed?

Anna: Szeretem az összes No-limit deep stack versenyt, aminek a nevezési díja $3,000 vagy magasabb. Ezeken nagy a kihívás, és igazi pókert tudok játszani, nem érzem komolytalannak a dolgot.

KL: Mik a terveid a WSOP-re?

Anna: Az összes ötezres és tízezres No-limit , és Pot-limit Hold’em versenyen szeretnék indulni. Remélem, hogy még pár kisebb versenyen is kipróbálhatom magam, úgy mint a stud, razz, PLO, stb.

KL: Hány versenyen indulsz?

Anna: 8-12.

KL: Hogyan készülsz fel?

Anna: Elmegyek nyaralni Hawaii-ra, próbálom kiszellőztetni az agyam, és minél messzebb kerülni az online pókertől.

KL: Hol szállsz meg?

Anna: A házamban, négy másik szobatársammal, akik ugyancsak megélhetésből pókereznek. Talán a Rio-ban fogok megszállni, hogy megkönnyítsem a dolgokat, mivel nem tudok vezetni, bár ebben még nem vagyok biztos.

KL: Írsz egy blogot is a Poker Roadnak, ami gyakran nagyon kitárulkozó és személyes - mi vitt rá, hogy ilyen nyílt legyél?

Anna: Értékelem az őszinteséget és a nyitottságot. Ez is egy módja, hogy kifejezzem magam, és az emberek tudtára adjam, hogy jó ember vagyok. Az életem nem csak a pókerről szól, és nem is akarom, hogy csak arról szóljon. A pókeres élet nagyon nehéz. Nem csak a mentális, szociális, érzelmi életedet érinti, hanem fizikailag is megterhelő. Az szeretném hinni, hogy amit beszélek, az megérint másokat, akik ugyanarra az útra akarnak lépni, mint én - vagy már azon az úton járnak.

A pókeres élet nem egyszerű - természetesnek veszed, hogy jön az a bizonyos nagy győzelem, de az igazi kérdés az, hogy mit kezdesz az életeddel utána. Pénzt szerezni könnyű, de nagyon nehéz megtartani. Őszintén, a pókerről nagyon nehéz beszélni. Mindig ugyanaz, és ugyanaz a téma. Utálom elemezni a köröket, és azokról írni, mert begőzölök tőle. Nem szeretem újra feldolgozni a nagy vereségeket, és a nagy győzelmeimről sem szeretek nagyon beszélni, mivel akkor úgy tűnhet, hogy azt hiszem, mindent tudok! Olyan sok mindent tudsz mondani a munkádról!

KL: Mik a jövőbeli céljaid?

Anna: Remélem, mindig a tudásom legjavát nyújtom, és talán keresek annyi pénzt, hogy tíz év múlva visszavonulhassak!

*a fénykép a LasVegasVegas.com tulajdonát képzi*

A Kerekasztal - Anna Wroblewski kitálal

Online pókertermek

Népszerű oldalak