Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Pókerjátékosok | Pókerarcok

A kerekasztal – Chip Reese

Megosztás
"A gyertája kialudt, de legendája sokáig élni fog még."

Szemelvények a 2007. november 27-i interjúból:

Katie Lindsay: Mit gondolsz, mitől válik valaki legendává?

Chip Reese: "Azt hiszem, ehhez jó sokáig a póker színterén kell lenned. Tudod, az eredeti ‘Hall of Fame of Poker'-be - ami azóta sokat változott - való bejutásnak, számos feltétele volt, és nem került fel újabb név minden évben, csak akkor ha kiérdemelte valaki. Az eredeti feltételek szerint hosszú ideig a lehető legmagasabb szinten kellett játszanod, a lehető legjobb kombinációban vagy a lehető legjobb versenyeken, és állnod kellett az idő vasfogát. Végül is a szerencsejáték erről szól. Talán Doyle fogalmazta meg a legjobban ezt, amikor az egyik riporter azt kérdezte tőle, hogy szerinte kik a legjobb fiatal pókerjátékosok. Tudod mi volt Doyle válasza? Azt mondta: „kérdezze meg 20 év múlva azt, hogy akkor kik a legjobb játékosok!"

Nem tudhatod a választ, hiszen rövidtávon elképesztő mértékben a szerencse - és manapság elképesztő mértékben a népszerűség - dönt az egészről. Ha valaki megnyer egy-két nagy versenyt, bizonyosan sok olyan játékos van, akinek a neve ismerősen fog csengeni, mivel rengeteg versenyen indul. Vannak, akik nem vesznek részt sok versenyen, és vannak, akik körbeutazzák a világot, követve a versenyeket, és remélem, hogy ők sok versenyt nyernek majd, mivel mind azért indulnak sok versenyen, hogy hírnevet szerezzenek. Az az igazság, hogy állnod kell az idő vasfogát. Ez egy olyan üzlet, ahol nem máról holnapra derül ki, hogy ki a legjobb játékos."

*****

Még mindig le vagyok sújtva.

Ma, miközben megbízásokat bonyolítottam le, felhívott Yosh Nakano.

A múlt héten beszéltem Yosh-sal, amikor Stu Ungarról írtam cikket az All In Magazine-nak. Yosh ajánlotta, hogy hívjam fel Chipet a cikkel kapcsolatban.

Miután telefonon felkerestem Chipet múlt vasárnap, felajánlotta, hogy hívjam újra kedd délután (november 27-én), és nyélbe ütjük az interjút. Elfogadtam az ajánlatot, és minden ennek megfelelően történt.

Chippel körülbelül 30 percet beszéltünk kedden. Teljesen barátságos, udvarias és még jókedvű is volt, ahogy nevetett a saját történetein.

Emlékszem, hogy miután letettem a kagylót, jó hangulatom lett a beszélgetéstől.

Yosh hívott ma (december 4-én) 12:30 körül, és megkérdezte, hogy végül felhívtam-e Chipet a cikkel kapcsolatban.

"Igen, felhívtam, és nagyszerű volt! Körülbelül fél órát beszélgettünk és nagyon segítőkész volt! Még egyszer köszönöm az ajánlatod!" - mondtam Yoshnak.

"Ok, csak érdeklődtem" - mondta Yosh. "Nos...Chip meghalt előző éjjel."

Tátva maradt a szám. Nem tudtam elhinni, és bár ez egy olyan dolog, amivel soha nem viccel az ember, meg akartam kérdezni Yosht, hogy nem viccel-e. Egyszerűen nem láttam semmi értelmét.

"Talán te voltál az utolsó, aki interjút készített Chippel" - folytatta.

A rövid beszélgetés hátralévő részében csak össze-vissza dadogtunk, majd megköszöntem neki, hogy értesített, és leraktuk a kagylót.

Hitetlenkedve, könnyes szemmel álltam egy helyben.

Chip és én nem voltunk barátok, de még mindig mélyen lesújt a halála. A póker egy remek, remek embert vesztett el tegnap éjjel. Egy őszinte, figyelmes és intelligens embert.