Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Pókerjátékosok | Pókerarcok

A Kerekasztal - Chip Reese – az utolsó interjú

Megosztás
Nemrég beszéltem Chip Reese-zel egy cikkel kapcsolatban az All In Magazine-nak, ami Stu Ungarról és Phil Ivey-ről szólt. Úgy tűnik, hogy ezt az interjút adta utoljára, mielőtt elment. (A riport pár szemelvényét megtalálhatod ebben a cikkben.)

Csevegésünk nagy része szerepel itt, amit pedig kihagytam, azt elolvashatod az All In cikkében, amit újév után adnak ki.

KL: Milyen élményeid kapcsolódnak a két játékoshoz?

Chip: Azt hiszem, Phil Ivey jobb pókerjátékos, mint Stuey. Stuey remek mezőnyelső volt. Stuey nem igazán volt jó vesztő játékos, de remek versenyjátékos volt. Olyan korban játszott, amikor nem volt annyi jó Hold'em játékos, mint most. Ami a készpénzes játékot illeti, Stuey nagyon jó játékos volt, amikor nyert. Mindig jó volt a játék, ha ő is részt vett benne, mivel ha nyert, akkor nagyon-nagyon jól játszott, és mindenki mást megőrjített a játékban. Ha vesztett, akkor szinte szórta a pénzt, így mindig jó játék volt az, amiben Stuey részt vett. Phil kissé más típusú játékos. Phil egy kicsit Stuey-hoz hasonló módon kezte abból a szempontból, hogy ő is nagyon vakmerő és agresszív játékos volt, Phil azonban korán éretté vált, mint játékos, Stuey-ról viszont ez nem mondható el.

KL: Meglehetősen röviddel azután, hogy egyre kevesebbet játszott gint, elkezdte a magas alapú készpénzes játékokat - többek között ellened. Ennyire jó volt akkor?

Chip: Igen, valójában sokkal jobb eredményei voltak akkoriban...Phil ebben nagyon hasonlított Stuey-ra. Amikor Phil elkezdett magas alapon játszani, közel sem volt olyan jó játékos, mint most, viszont nagyon-nagyon szerencsés volt a kezdetekkor, ahogy Stuey is. Stuey-ból jobb játékos lett, mint Philből. Amikor folyamatosan jó játékosok ellen játszol, fejlődni fogsz - hacsak nem vagy egy idióta. Tanulni fogsz játék közben az ellenfeleidtől, és Stuey-nak mindig is sokkal nagyobb egója volt, mint Philnek. Phil sokkal gyorsabban tanult, mint Stuey. A nagy játékban a túlélés kulcsa nem az, hogy mennyire játszol jól, amikor jól mennek a dolgok. Inkább az, amikor jön a vihar, és folyamatosan a fejedre esik a jégeső egy vagy két hónapig, vagyis soha nem jön össze egy kezed sem és soha nem tudsz egy potot sem elvinni; ilyenkor derül ki, milyen jó játékos valaki. Amikor ez történik egyes játékosokkal - a mai fiatal játékosokkal, akikkel még soha nem történt ilyen -, általában szétesnek, mivel próbálnak változtatni játékstílusukon, vagy bepánikolnak, vagy valami nagy hülyeséget tesznek. Phil gyorsabban alkalmazkodott ehhez, mint Stuey. Azt hiszem, általában véve Phil jobb pókerjátékos, mint amilyen Stuey volt, de ezt nem a No-Limit Hold'emre értem, hiszen Stuey No-Limit Hold'em eredményei magukért beszélnek. Igazán lenyűgöző volt, amit véghez vitt.

KL: Mi történt volna, ha leültek volna egymás ellen játszani?

Chip: [válaszának egy része kihagyva] Azt hiszem, hogy általánosságban véve Phil karakteresebb a pókerasztalnál, mint Stuey volt. Phil már a karakteressége segítségével kijátszotta volna Stuey-t, és talált volna módot rá, hogy legyőzze őt.

KL: Mire gondolsz a karakter alatt?

Chip: Igazából erről szól a póker. Nem arról szól, hogy ki játszik a legjobb lapokkal, hanem arról, hogy miként viselkedsz és hogyan teljesítesz nyomás alatt, amikor a dolgok rosszra fordulnak. Amikor Stuey dolgai rosszra fordultak egy pókerjátékban, hajlamos volt szétesni. Egy versenyen nem jönnek elő gyengeségeid, mivel ha veszítesz, kiestél a versenyből, elvesztetted a nevezési díjat, és ennyi. Amikor készpénzben játszol minden nap, és a saját pénzedet kockáztatod, akkor azon kívül, hogy meg kell próbálnod megnyerni a játékot, még egy tennivalód van: el kell kerülnöd a csődöt. Az életedet is így kell alakítanod. Ebben az üzletben elég egy hiba a karakteredben, amikor rossz napod van, és mindent elveszthetsz, amikor a csúcson vagy. Stuey életében ez sokszor megtörtént. Volt pénze és csődbement nagyon-nagyon sokszor. Stuey-val szórakoztató volt a heads-up játék, mivel - bár fennállt a veszély, hogy megver - csak annyit kellett tenned, hogy megvárod, amíg rossz lapjárása lesz, és elkezdi szórni a pénzét. Sokan vannak, akikkel kevésbé szívesen játszanék, mint Stuey-val. Sok fickóval összehasonlítva Stuey-t, szívesen játszanék vele, és nem azért, mert ő nem tudta, hogyan legyen nagy játékos. Egyszerűen csak a karaktere olyan volt, ami nem állta az idő vasfogát.

KL: Mi a véleményed a pókerstílusukról? Gondolod, hogy hasonlít egymásra a stílusuk?

Chip: Igen, azt hiszem, hasonló a stílusuk; mindketten agresszív játékosok, akik sok kezet megjátszanak - az átlagnál sokkal több kezet. Egyikük sem habozik, ha blöffről van szó. Azt hiszem, Stuey-nak olyan tehetsége volt a No-Limit Hold'emhez, amilyet senki másban nem láttam azelőtt. Olyan hátborzongató képességei voltak, amilyeneket soha nem láttam egy játékosban sem, de ez nem jelenti azt, hogy ezért ő a legjobb játékos. A nap végén ugyanis a legjobb játékos az lesz, akinek a legtöbb zsetonja van.

Hajlamosak vagyunk rá, amikor a tévében látjuk, hogy valaki egy remek blöfföt vitt véghez...Stuey olyan játékos volt, aki saját kürtjét fújta; olyan volt, mint manapság sok játékos. Stuey szeretett körbeszaladni, és elmondani mindenek, hogy ő milyen jó játékos, így nagy nyilvánosságot kapott. Phil Ivey-tól soha nem fogsz ilyet látni. Phil Ivey-ban rengeteg alázatosság van, ami nagyban hozzájárul karakteréhez.

Amíg a jó játékról és csodás dolgokról van szó, Stuey rengeteg lenyűgöző dolgot tett a No-limit Hold'emben, de sokszor nem saját pénzével játszott, hanem valaki befizette a játékba, mivel nem volt pénze. Ilyenkor kicsit könnyebb kreatívan és ötletesen játszani, ami kockázatosabb, viszont ha bejön, akkor zseninek tűnsz. Amikor azonban nem jön be, csődbe mész. Amikor nem a saját pénzed a tét, sokkal könnyebb ilyen játékot játszani.

Melyikük a jobb pókerjátékos? Phil Ivey. Sokkal jobb játékos, mint Stuey volt, mivel azt, hogy valaki jó játékos, nem annak alapján mondjuk, hogy néha-néha ki játszik csodaszép pókert, hanem annak alapján, hogy ki ül le nap mint nap és játszik szinte tökéletesen nap mint nap. Senki nem játszik tökéletesen nap mint nap, de a jó játékos folyamatosan teszi a dolgát minden egyes nap, és kezelni tudja azt is, ha rossz napja van. Ha a világ 50 legjobb pókerjátékosát vesszük alapul, ők nem azért a legjobbak, mert nagyon jól játszanak, amikor jó lapokat kapnak. Ők azért a legjobbak, mert jól játszanak akkor is, ha rossz lapokat kapnak. Ezt nem láthatod egy versenyen, mivel ha egy versenyen rossz lapokat kapsz vagy hibázol, egyszerűen kiesel.

Stuey stílusa tökéletesen bevált a versenyeken, mivel egyfajta „mindent vagy semmit" mentalitása volt, ami tökéletes felfogás egy versenyen, ugyanis vagy megnyered az összes zsetont, vagy semmit sem nyersz. Ezért könnyen mondhatom, hogy Stuey volt a legjobb no-limit Hold'em versenyjátékos, akit valaha láttam. Azt hiszem, ha ma is élne, és nem lennének gondjai a drogga és életének egyéb kihívásaival, még mindig rengeteg no-limit Hold'em versenyt megnyerne a játékstílusa miatt.

KL: És ha megfordítjuk ezt? Milyen lett volna Ivey Stuey idejében?

Chip: Azt hiszem, Phil sokra vitte volna. Úgy gondolom, hogy Philnek bármelyik korban jól menne a játék. Phil okos és kitartó srác, nyerni akar, utál veszíteni és keményen dolgozik. Azt hiszem, Phil bármelyik korban jól játszana.

KL: Mit gondolsz róluk, ha különböző játékokról van szó? Úgy tűnt, hogy Stuey könnyen tanult meg minden játékot és lett nagyszerű bennük.

Chip: Úgy gondolom, hogy Stuey tehetségesebb volt a különböző játékokban. Stuey egy bolond tudós volt, ahogy sok más szerencsejátékos is az. Amikor a számlákat fizetéséről vagy ilyesmiről volt szó, vagyis az életének dolgairól, teljesen ostoba volt. Ha azonban egy játékról volt szó, és arról, hogy gyorsan belelásson egy játékba, Stuey nagyon jó volt benne. Jó gin rummy játékos vagyok, és nincs túl sok ember a világon, aki le tudna győzni engem gin rummyban, azonban Stuey-val még csak egy súlycsoportban sem vagyok, ami a gin rummyt illeti. A valaha volt legjobb gin rummy játékos volt, és talán soha nem lesz még egy ilyen jó játékos a világon, mint ő. Voltak egyéb játékok, mint a backgammon, amiben Stuey soha nem volt igazán nagy játékos, mivel ehhez a játékos más karakterre van szükség. Amíg azonban egy a matematikai képességeken és azon múlik valami, hogy mennyire vagy képes elsajátítani egy játékot, neki ez nagyon-nagyon ment. Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, akit Stuey-hoz lehetne hasonlítani ebből a szempontból.

KL: Szerinted mi vonzotta Stueyt a versenyekben?

Chip: Nem hinném, hogy bármi is valóban vonzotta volna. Voltak olyan versenyek, amiken még csak meg sem jelent. Emlékszem, egyszer a WSOP egyik versenyén játszottunk, és mindketten eljutottunk a döntő asztalig, ő azonban meg sem jelent. Ez a Horseshoe-ban történt. A Golden Nuggetben volt a szobája, ahogy nekem is. 30 perc után felküldtem a biztonságiakat a szobájába, ahol teljesen bedrogozva találtak rá. Talán ő volt azon a döntő asztalon a chipleader, és úgy emlékszem, a harmadik helyen végzett úgy, hogy még csak meg sem jelent. Biztos vagyok benne, hogy semmi nem vonzotta, egyszerűen csak játszott. Imádta az akciót.

KL: Mit gondolsz, szerinted mindkettejüknek van érzéke a kártyához?

Chip: Ó igen, nem lehetsz jó játékos ilyen érzékek nélkül. Úgy gondolom, hogy aki a pókert vagy egy másik játékot a legmagasabb szinten játssza, annak óriási kártyaérzéke van. Azt hiszem, Stueynak volt talán a legjobb kártyaérzéke, de sajnos ettől még nem lesz valaki a legjobb játékos. Stueynak számos dologhoz jó érzéke volt: a kártyához, a számokhoz és a matematikai játékokhoz. Nagyon gyorsan magas szintre fejlesztette magát ezekben. A nap végére, ha bármi más is kellett a fennmaradáshoz...ő abban bukott meg.

KL: Ha az összpontosításról és az elszántságról van szó, megvolt, ill. megvan ez bennük?

Chip: Azt hiszem, Philnek megvan mindkettő, de Stueyban nincsen, és ezért sokkal sikeresebb Phil. Stueynak tiszta tehetsége volt. Amikor tehetségről beszélünk, tudom hogy ez egy vicces szó, a tehetség bizarr dolgokra képes bizarr helyzetekben. A tehetség más oldalaiban azonban, amik talán sokkal fontosabbak ahhoz, hogy sikeres légy - mint a következetesség, a karakter és még egyebek -, nem tudott egy szintre kerülni másokkal.

KL: Mit gondolsz, mitől válik valaki legendává?

Chip: Azt hiszem, ehhez jó sokáig a póker színterén kell lenned. Tudod, az eredeti ‘Hall of Fame of Poker'-be - ami azóta sokat változott - való bejutásnak, számos feltétele volt, és nem került fel újabb név minden évben, csak akkor ha kiérdemelte valaki. Az eredeti feltételek szerint hosszú ideig a lehető legmagasabb szinten kellett játszanod, a lehető legjobb kombinációban vagy a lehető legjobb versenyeken, és állnod kellett az idő vasfogát. Végül is a szerencsejáték erről szól. Talán Doyle fogalmazta meg a legjobban ezt, amikor az egyik riporter azt kérdezte tőle, hogy szerinte kik a legjobb fiatal pókerjátékosok. Tudod mi volt Doyle válasza? Azt mondta: „kérdezze meg 20 év múlva azt, hogy akkor kik a legjobb játékosok! Nem tudhatod a választ, hiszen rövidtávon elképesztő mértékben a szerencse - és manapság elképesztő mértékben a népszerűség - dönt az egészről. Ha valaki megnyer egy-két nagy versenyt, bizonyosan sok olyan játékos van, akinek a neve ismerősen fog csengeni, mivel rengeteg versenyen indul. Vannak, akik nem vesznek részt sok versenyen, és vannak, akik körbeutazzák a világot, követve a versenyeket, és remélem, hogy ők sok versenyt nyernek majd, mivel mind azért indulnak sok versenyen, hogy hírnevet szerezzenek. Az az igazság, hogy állnod kell az idő vasfogát. Ez egy olyan üzlet, ahol nem máról holnapra derül ki, hogy ki a legjobb játékos.

KL: Gondolod, hogy Ivey az évtized Stu Ungarja? Persze nem teljes mértékben, de sok általunk is tárgyalt szempontból igaz ez.

Chip: Azt hiszem...nos, először is, nem hiszem, hogy Ivey a versenyek bölcse lesz. Nem hiszem, hogy ő lesz a jövő legjobb játékosa, főleg azért, mert nem hiszem, hogy olyan sok versenyen fog indulni. Phil sikeres a készpénzes játékokban, és a legtöbb készpénzes játékokban sikeres játékos számára nagyobb kihívás azokban a készpénzes játékokban játszani. Azt hiszem, Phil a versenyeken a Full Tilttel kötött szerződése miatt indul. Nem arról van szó, hogy nem fog versenyeken indulni, szerintem továbbra is szépen fog szerepelni a versenyeken. Úgy gondolom azonban, hogy lesznek más játékosok, akiknek a nevét többen meg fogják jegyezni a versenyeken, mivel Philt egyszerűen nem érdeklik a versenyek. Philnek nincs mit bizonyítania addig, amíg...biztosan nem hisz benne, hogy a megnyert vagy elvesztett versenyek határozzák meg, hogy milyen jó játékos. Azt hiszem, lesznek más játékosok, akik a versenyeken mozognak, és talán idővel nagyobb ismertségre tesznek szert, mint Phil, egyszerűen azért, mert Phil nem indul azokon a versenyeken. Ez nem jelenti azt, hogy nem őt tartom a legjobb játékosnak. Úgy gondolom, hogy Phil egy nagyon-nagyon jó játékos. Úgy gondolom, hogy ha indulna minden versenyen, akkor őt tartanák az egyik legjobb játékosknak.

KL: Milyen volt velük egy asztalnál játszani?

Chip: Stuey sokkal bosszantóbb volt, mint Phil; Phil úriemberként viselkedik az asztalnál. Stueyval sokkal szórakoztatóbb volt játszani, de mindig nagyon bosszantó volt az asztalnál. Stueyval 20 éven át se veled-se nélküled kapcsolatunk volt. Nagyon-nagyon jóban voltunk, de volt olyan is, hogy évekig nem beszéltünk egymással. Phil sokkal inkább profi. Phil nem nevet ki, amikor ő nyer és nem szitkozódik, amikor ő veszít, Stuey azonban mindkettőt megtette, és ezáltal sokkal szórakoztatóbb volt ellene játszani. Phil sokkal inkább viselkedik profihoz méltó módon, csendesen nyer és csendesen veszít. Stuey jelenléte szórakoztató volt. Ismerem Stueyt a legelső naptól fogva, amikor a városba jött. Az embereket megváltoztatják a drogok, és neki is sok gondja volt a drogokkal élete utolsó szakaszában, egészen addig, amikor már tényleg alig láttuk, mert már nem érdekelte annyira a játék. Emlékszem, egyszer, amikor már évek óta nem látta őt senki, mert folyamatosan drogozott, egy nap megjelent a WSOP-n bedrogozva, és ismét megnyert egy versenyt. Lenyűgöző fickó volt.

*A szerkesztő megjegyzése: Ekkor hallottam utoljára Chip Reese hangját. Szerény véleményem szerint sok szempontból ő volt a világ eddigi legnagyszerűbb pókerjátékosa. Az egyik ilyen szempontot te is megismerhetted.*