Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Pókerjátékosok | Pókerarcok

A Kerekasztal - Anna Wroblewski kitálal

Megosztás
A póker tündéreként lett ismert, és nem is hazudtolja meg a nevét. Mindössze 45 kiló, amivel Anna az egyik legkisebb pókerjátékos, de ettől függetlenül szárnyal a versenyeken. Már két versenyt is nyert, pókernyereménye pedig már több mint $800,000, és folyamatosan nő.

KL: Miért a póker? Hogyan kezdtél el egyáltalán játszani?

Anna: A gimnázium utáni első nyáron tanultam meg pókerezni. Főleg azért kezdem játszani, mert már untam minden nap biliárdozni, és a póker egy másfajta szórakozást kínált.

KL: Amikor játszol, szerinted van-e valami előnye, hogy egy aranyos lánnyal játszanak az ellenfelek?

Anna: Szerintem volt előnye annak, hogy egy fiatal, kis termetű lány vagyok. A legtöbb ember lebecsült, mert azt hitték, hogy csak egy fiatal lány üti el a szabadidejét. Régebben, játék közben szándékosan rá is játszottam erre a szerepre. Most szerintem már inkább hátránynak tűnik. Már nem tudok olyan kreatív lenni. Most már mindenki tudja, hogy miket csinálok játék közben, nehéz követni, hogy mi történik a pókerben manapság, olyan gyorsan változik a játék, és változnak a játékosok.

KL: Mesélj nekünk a győzelmedről a Bellagioban!

Anna: Az a győzelem sok szempontból megváltoztatta az életemet. Egy szenvedő szerencsejátékos voltam 19 évesen, és nem tudtam kontrollálni magam. Valószínűleg szerencsejáték-függő lettem, amíg rá nem jöttem, hogy rossz úton járok. A folyamatos játék miatt elhanyagoltam mindenkit - barátot, gyereket, nővért, stb. Az mentette meg az életemet, hogy kaptam egy munkát. Szerencsés voltam, hogy olyan főnököm volt, akinek az egész őrületes pókeres szerencsesorozatomat köszönhetem. A Bellagio-ban aratott győzelmem után pedig nem kellett olcsó hamburgereket ennem reggel, délben, este. A győzelem után egyből felmondtam, és teljes állású pókerjátékos lettem. Sikerült az összes felhalmozódott adóságomat visszafizetnem, és ez csillapította a stresszt és a bűntudatot, amit éreztem. Képes voltam segíteni a családomon, és úgy éreztem, hogy talán mégse vagyok akkora bukás. A családom is boldogabb most.

KL: Sima volt a verseny vagy megszenvedtél vele?

Anna: Hatezer zsetonnal kezdtük a versenyt. A második leosztásban elvesztettem a felét. Két bubim volt és két ász ellen vesztettem. Vettem egy kis pihenőt, kimentem a levegőre fél órára, néztem a vízesést. Visszajöttem és egyből megdupláztam a zsetonjaimat egy ász párral. Aztán két körrel később all-in mentem a flop előtt, ismét ász párral , egy bubi-király ellen. Bár igen nagy szerencsém volt ebben a leosztásban, a fickó, aki all-in hívott, drillt floppolt, és a riverre le kellett jönnie a két outom egyikének, hogy én győzzek. A verseny további részében nem volt túl sok gondom, a legjobb tizenhat között már akadt pár. Egy híressé vált baklövést vétettem. Rosszul játszottam meg a bubi páromat, Barry ötös és Shanon Shorr hatos párja ellen. De szerencsém volt.

Amikor a döntő asztalhoz érkeztem, meglehetősen biztos voltam abban, hogy én győzök. Nem csak azért, mert azt gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, hanem mert hittem, hogy eljött az én időm. A zsetonok tekintetében ötödik voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ˝hoppá, nem hiszem el, hogy idáig eljutottam!¨ Két Patront és két sört ittam a döntő asztalnál – lehet, hogy ezért nyertem!

KL: Hány versenyt játszottál ezelőtt?

Anna: Egy pár kisebb versenyen játszottam. A második többasztalos versenyemet egyből meg is nyertem - ez egy $300,000-os verseny volt -, és egy nappal előtte tizenhatodik lettem egy $200,000-os versenyen.

KL: Mi a véleményed a női versenyekről?

Anna: Régen mindig azt hittem, hogy a női versenyek nem valami színvonalasak. Ezt arra alapoztam, hogy akárhányszor játszottam és fullom volt, nekik mindig pókerük. Másrészt, szerintem én nem tudok olyan versenyszellemben játszani a lányok ellen, mint a fiúk ellen. Ahogy megtanultam, hogy kell más lányok ellen játszani, úgy lettem egyre magabiztosabb az asztalnál. Most már úgy gondolom, hogy a női versenyeknek jobbá kell tenniük a pókert.

KL: Mennyiben különböznek a nyitott versenyektől?

Anna: Nem tudom, hogy mondjam ezt anélkül, hogy valakit megbántanék. Szerintem, a nyitott versenyeken többet lehet bohóckodni, mivel sokkal több ostoba, csúnya dolgot mondhatok, amire a fiúk fogékonyabbak, mint a lányok.

KL: Melyik a kedvenc versenyed?

Anna: Szeretem az összes No-limit deep stack versenyt, aminek a nevezési díja $3,000 vagy magasabb. Ezeken nagy a kihívás, és igazi pókert tudok játszani, nem érzem komolytalannak a dolgot.

KL: Mik a terveid a WSOP-re?

Anna: Az összes ötezres és tízezres No-limit , és Pot-limit Hold’em versenyen szeretnék indulni. Remélem, hogy még pár kisebb versenyen is kipróbálhatom magam, úgy mint a stud, razz, PLO, stb.

KL: Hány versenyen indulsz?

Anna: 8-12.

KL: Hogyan készülsz fel?

Anna: Elmegyek nyaralni Hawaii-ra, próbálom kiszellőztetni az agyam, és minél messzebb kerülni az online pókertől.

KL: Hol szállsz meg?

Anna: A házamban, négy másik szobatársammal, akik ugyancsak megélhetésből pókereznek. Talán a Rio-ban fogok megszállni, hogy megkönnyítsem a dolgokat, mivel nem tudok vezetni, bár ebben még nem vagyok biztos.

KL: Írsz egy blogot is a Poker Roadnak, ami gyakran nagyon kitárulkozó és személyes - mi vitt rá, hogy ilyen nyílt legyél?

Anna: Értékelem az őszinteséget és a nyitottságot. Ez is egy módja, hogy kifejezzem magam, és az emberek tudtára adjam, hogy jó ember vagyok. Az életem nem csak a pókerről szól, és nem is akarom, hogy csak arról szóljon. A pókeres élet nagyon nehéz. Nem csak a mentális, szociális, érzelmi életedet érinti, hanem fizikailag is megterhelő. Az szeretném hinni, hogy amit beszélek, az megérint másokat, akik ugyanarra az útra akarnak lépni, mint én - vagy már azon az úton járnak.

A pókeres élet nem egyszerű - természetesnek veszed, hogy jön az a bizonyos nagy győzelem, de az igazi kérdés az, hogy mit kezdesz az életeddel utána. Pénzt szerezni könnyű, de nagyon nehéz megtartani. Őszintén, a pókerről nagyon nehéz beszélni. Mindig ugyanaz, és ugyanaz a téma. Utálom elemezni a köröket, és azokról írni, mert begőzölök tőle. Nem szeretem újra feldolgozni a nagy vereségeket, és a nagy győzelmeimről sem szeretek nagyon beszélni, mivel akkor úgy tűnhet, hogy azt hiszem, mindent tudok! Olyan sok mindent tudsz mondani a munkádról!

KL: Mik a jövőbeli céljaid?

Anna: Remélem, mindig a tudásom legjavát nyújtom, és talán keresek annyi pénzt, hogy tíz év múlva visszavonulhassak!

*a fénykép a LasVegasVegas.com tulajdonát képzi*