Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2008

Az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége átveszi a 2008-as WSOP irányítását – A WSOP 25. napja

Megosztás
15:00

Erős kritikusa vagyok a zártkörű pókerversenyeknek. Számomra az olyan versenyeknek, mint a női verseny és a mai $1,000-os Seniors NLHE verseny, nincs helye a pókerben. Amikor meglátogatom Floridában az édesapámat a nyugdíjasotthonban, a barátai mindig pókerezni akarnak velem, mivel tudják, hogy nekem ez a megélhetésem. Alacsony alapon játszunk, az öregfiúknak pedig rengeteg idejük van éjjel kártyázni. Ez a verseny az ilyen estékre emlékeztet. Azt szeretem az ilyen versenyekben, hogy mennyire élvezik a játékot a résztvevők. A többi versenyhez képest a női és a nyugdíjas versenyeken rengeteg nevetést hallani, és az indulók általában jól szórakoznak.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ők rossz pókerjátékosok. Ahogy azt már elmondtam a hölgyekről, elmondom a nyugdíjasokról is...alapvető igazság, hogy ezek az emberek nem tudnak versenybe szállni egy átlagos szintű mezőnnyel. Mondd csak el ezt Doyle Brunsonnak! Ő nem indul ezen a versenyen. Barry Greenstein és Devilfish sem.

Hol van az én Kövér Emberek WSOP versenyen, ahol ha 180 cm-nél alacsonyabb vagy, legalább 120 kg-ot kell nyomnod? Ez a verseny pillanatok alatt betelne. Mi a helyzet a Nevetségesen Rossz Frizura WSOP versennyel? Újabb gyorsan betelő verseny lenne.

Egyet kell értenem abban, hogy nagyszerű pillanat volt az, amikor megtalálták a terem legidősebb játékosát, és a 91 éves öregúr mondta ki a “shuffle up and deal”-t a szünet után. Még a sajtó elcsigázott képviselői is – mint én – elmosolyodtak egy pillanatra.

17:00

Azt hiszem, elegem van az öregekből. Elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam bejutni a mosdóba 15 perccel a nyugdíjas verseny szünetének kezdete után. A verseny eredményjelzője szerint a kezdeti több mint 2,200 indulóból már kevesebb mint 1,000 volt versenyben, úgy gondoltam hát, hogy biztonságban megtehetem ezt a szünet felénél. Tévedtem. Azt hiszem, hogy még a kiesett játékosok is úgy döntöttek, hogy itt maradnak – csak azért, hogy bosszantsanak. Öt percbe tellett, amíg átvágtam a totyogó nyugdíjasok között - akik úgy viselkedtek, mintha nem lenne nyoma annak, hogy hová tartanak -, mielőtt egyáltalán eljutottam volna a mosdóig. Legalább három motoros robogóval való ütközést kellett kikerülnöm, mivel a tulajdonosaik úgy gondolták, hogy az egész folyosó az övék. Végül eljutottam a mosdóba, melynek az ajtaján kívül is tartott a legalább 20 emberből álló sor. Rendben van, gondoltam - elfelejtettem, hogy meg kell szabadulniuk pelenkájuktól, mielőtt használni tudnák a wc-t. OK, lehet, hogy egy kicsit durva vagyok, de mint mondtam, elegem van az öregekből.

17:30

Végre rájöttem, miért hoztak szabályt a túlzott ünneplések ellen. Ezzel próbálják megakadályozni a nyugdíjasok versenyén, hogy egy két out-os kéz létrejötte után szívrohamot vagy stroke-ot kapjanak. Egy érdekesség a PokerNews-tól...a nap kezdetén megszámolták az Amazon teremben lévő fülhallgatós játékosokat. Nyolcat számoltak. Egy átlagos versenyen nem ritka, ennyi fülhallgatós játékost lehet látni – egy asztalon.

18:30

Szereplőválogatást tartanak a ’Dirty Old Men III’ című filmhez. Az előcsarnokban sétálva megláttam ezt az öreg fickót, amint egy huszonéves műmellű lánnyal fickándozik az egyik székben. Hajrá, nagypapa! Egy másik asztalnál egy másik kisöreg kinyilvánította a női játékvezetőnek, hogy „Már én is tagja vagyok a Mile High Club-nak” (melynek tagjai repülők fedélzetén élnek szerelmi életet). Egy hatásszünet után hozzátette: „Egyedül léptem be”.

Hogy lehet az, hogy amikor erre a perverz öregemberre nézek, magamat látom 20 év múlva?

20:00

Ha elég régóta jársz pókerversenyekre, újra és újra találkozni fogsz bizonyos emberekkel. Egyeseknek örülsz, másoknak nem annyira. Játékosok, osztók, játékvezetők, rajongók…úgy tűnik, hogy amerre a póker megy, arra mennek ők is. Véleményem szerint a játékvezetők és a versenyigazgatók a legkevésbé megbecsült emberek a pókerben. Nap mint nap biztosítaniuk kell a verseny gondmentes lezajlását, és ha valami gond akad, meg kell oldaniuk azt. Ez utóbbi feladat gyakran a legkevésbé kedvelt személyekké avatja őket, mivel a döntésük erősen befolyásolhatja egy-egy leosztás végeredményét.

A legtöbben nem értik meg azt, hogy a játékvezetőknek szigorú irányelveket kell követniük, és az ezen irányelvek szerint meghozott döntéseik olyanok, melyek minden félnek a lehető leginkább megfelelnek. Láttam már játékosokat, akik a legelképzelhetetlenebb neveken hívták a játékvezetőket, vagy kártyákat, zsetonokat dobáltak rájuk - sőt, egyszer egy játékos felállt, és arcon vágta a játékvezetőt.

Nehéz munkájuk van, és mégis, mikor valaki megnyer egy nagy versenyt, nagyon ritkán emlékszik arra, hogy megköszönje nekik a munkájukat. Lehet, hogy megköszöni az osztónak, aki egy óra alatt négyszer osztott neki ászokat, azonban megfeledkezik arról a személyről, aki biztosította, hogy a verseny zökkenőmentes legyen.

Azt hiszem, ez jó lezárása a napnak. Holnap a Grand Canyont nézem meg, azonban csütörtökre már vissza is térek, és itt leszek az $50,000-os H.O.R.S.E. versenyen.