Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2008

Közel a vég – A WSOP 32. napja

Megosztás
13:00

A tegnap estét otthon töltöttem, betegen, az ágyban. Természeten ez a helyzet azt jelenti, hogy indulok a vasárnapi nagy online versenyeken. Fizetős helyen végeztem a PokerStars Sunday Million-on és a Full Tilt $750,000-os garantált nyereményalapú versenyén is, de nem nyertem eleget a magam elé kitűzött célhoz képest. Ez a cél a főversenyre történő közvetlen nevezés volt. Úgy kezeltem ezt a két versenyt, mint egy nagy szatellitet, ha $10,000-t nyerek, akkor indulok. Végülis mindig van egy következő év.

A következő este a Rio-ból kivezető utamon láttam Scotty Nguyen-t, amint a kiszolgáló standnál ült és egy ventilátor fújta a haját minden irányba. Scotty a kiszolgáló személyzettel beszélgetett, mintha régi barátok lettek volna. Hátradőlve mesélte, hogy a H.O.R.S.E. versenyen elég, ha egy vagy két gyenge leosztásod van, és már ki is estél. „Szerencse kell ehhez, baby” - mondta Scotty. Pár nappal később kiderült: volt olyan szerencsés, hogy megnyerte a versenyt.

Az átlaghoz képest egy órával később érkeztem ma, hogy elkerüljem az őrült dulakodást az $1,500-os NLHE verseny körül. Ez kettővel az utolsó előtti verseny a főverseny indulása előtt, és ahogy vártam, már nem lehetett jelentkezni. Ahogy mentem befelé, Doyle Brunson majdnem elgázolt pár embert (nem igazán, de nagyjából úgy tűnt) a motoros rollerével, amint a kocsija felé tartott. A taxira várók sora egyre nőtt, és az előcsarnokban járkáló emberek száma - akik bad beat történeteiket mesélték mobiltelefonon - is a csúcson volt. Semmi sem fogható az $1,500-os verseny első órájához.

Miközben nézelődtem a játékosok között, meghallottam, hogy egy srác összecsapja a kezét, majd boldogan felkiált: „Igen!!!”.

Odasétáltam, de a flop nem volt még leosztva. A boldog srácnak bubi párja volt, az ellenfelének tízes párja. Azt gondoltam magamban, hogy a karma azt akarja, hogy ez a srác elveszítse ezt a leosztást… és persze jött a tízes, és elvesztette. A srác motyogott valamit magában, majd elviharzott. Jött a játékvezető, hogy elvigye a srác játékoskártyáját, és különösebben senkinek sem címezve megjegyezte: „Sose ünnepelj, amíg az utolsó lapot le nem osztották!”

Igaza van uram!

A fickó, akinek a napokban legyőztem az ászait, elkapta a tekintetem. Megkérdezte, hogy ment, majd elmeséltem neki a szomorú történetet. Nevetve mondta, hogy azt kívánta, jobb helyre kerüljenek zsetonjai. „Én is” - feleltem.

Mivel nem tudok játszani idén a főversenyen, rájöttem, hogy meg kellene próbálnom 10 játékos nyereményének 1%-át megvásárolni. Megpróbáltam rávenni Bryan Devonshire-t, hogy had legyen enyém egy kicsi a nyereményéből, de elutasított. „Éppen túl jól játszom, és túl nagy összegben” - mondta.

„Tudom” - válaszoltam… majd hozzátettem: „Miért gondolod, hogy $100 haszonra hajtok?

A pókerjátékosok kapzsik. Átkozottak!

15:30

A két második nap elindult. A $10,000-os Pot Limit Omaha a Brasilia terem legelején van, míg az $1,500-os H.O.R.S.E. rögtön mögötte, elválasztva egy sor üres asztallal. Keresztülvágtam az asztalokon, de nagyjából a legizgalmasabb dolog, amit találhattam, Mike Matusow volt, aki arról beszélt, hogyan szokott játszani, hogy győzzön, illetve egy bizonyos leosztásról részletesen, ami kiütötte őt az $50,000-os H.O.R.S.E.–on. Nem értettem a részleteket, de nem tűnt túl lehangoltnak emiatt. Inkább volt szószátyárkodás, mint bármi más.

Láttam Tony G.-t duplázni a PLO verseny elején, mikor A-A-9-9 volt nála a Q-J-3 flop mellett, Peter Jetten ellen, akinek J-10-8-7 volt a kezében. Tony-nak sikerült Jetten outjait kifakítani, és kicsivel több mint 40,000 lett a stackje a leosztás után. Még mindig hosszú az út, de ez egy lépés volt a jó irányba.

20:30

Odébb álltam, hogy megnézzem a $10,000-os PLO verseny buborékját. Amíg ott voltam, beszédbe elegyedtem pár emberrel. Először Rolf Slotboom-mal beszéltem, aki nagyon csalódott volt a végjátékával. „Ez az én főversenyem” - mondta, megmagyarázva azt, hogy a PLO az ő specialitása. Inkább ezt nyerte volna meg, mint bármelyik másik versenyszámot, beleértve a főversenyt is. Biztos vagyok benne, hogy megváltozna a hangvétele, ha nyerne plusz 5 milliót.

Aztán az egyik ESPN producerrel beszélgettem. Megkérdeztem, hogy izgatott -e a főverseny miatt, majd nevetve válaszolta: „Izgatott vagyok, de rettegek is.”

Elmagyarázta, hogy ez nekik nagyön őrült és nyugtalan érzés, hiszen bármi megtörténhet és meg is történik gyakran - ami persze nagyon izgalmassá teszi az idő múlását. A főverseny elhalasztott döntő asztaláról kezdtünk beszélgetni, és arról, hogy miként született meg ez a döntés, amikor megzavarták egy telefonhívással. Ránézett a hívó azonosítóra, majd ezt mondta: „Fel kell vennem, az Úr keres.”

Majd megmutatta, ki volt az. Phil Hellmuth. Klasszikus.

Visszatérve a PLO versenyhez, Nikolay Edvakov veszélyben volt, de annyi zsetonja volt, hogy még ha nem játszik meg egy leosztást sem, feltehetőleg akkor is megszerezné a 10. fizetős helyezését ezen a WSOP-n. Mikor már csak 38 játékos volt hátra - 36 fizetős hellyel -, Edvakov szokatlanul hosszú ideig gondolkodott minden alkalommal, mikor ő következett. Elég sokáig ahhoz, hogy Rob Hollink – aki egy másik asztalnál ült - panasszal élhessen a játékvezetőnek. Hollink szerencséjére kiesett egy játékos, és elkezdődhetett a szinkronleosztás. Természetesen Edvakov ezután sokkal gyorsabban játszott. Nem mondanám, hogy hibáztatnám emiatt… egészen addig, amíg valaki nem él az órahívás jogával, a saját döntése, hogy mit csinál. Ez azért nem hasonlítható össze azzal, amikor on-line játszik az ember egy $5-os versenyen. Ez egy $10,000-os verseny, tehát nagy pénzekről van szó.

John D’Agostino lett a buborék, aki ászokkal ment all-in a flop előtt egy játékos ellen, akinek király párja volt. Ennek a játékosnak volt még egy hetes a kezében, és mikor 2 hetes is érkezett a floppon, D’Agostino számára véget ért a verseny. Az emberek ünnepelni kezdtek, és miközben D’Agostino elsétált, megjegyezte: „Úgy néz ki, itt mindenki boldog, rajtam kívül”.

Én is szomorú vagyok, John. Nem vagy egyedül, tesó.

22:15

Elköltöztették a $10,000-os PLO-t a Brasilia teremből közvetlenül a sajtószoba elé. Josh Arieh stílust váltott, és éppen a chipleader-ek közt van. A felesége közelről nézte a közönség soraiból. Mami szeretne egy új pár cipőt, Josh.

Mike Matusow kiesett az $1,500-os H.O.R.S.E.-ról, mikor A-A-2-4-el emelt Omaha 8-ban, és négy játékos megadta, de nem tartott ki a keze. Na, ezt nevezem én tiszteletnek. Mielőtt ez a leosztás végbement volna, Matusow számos Hold’em leosztást elvesztett, és próbált keresni valakit, bárkit – beleértve engem is – akivel beszélgethet.

„Meg kellett játszanom ezt a kezet. 3:1-hez volt a pénzem esélye, és bármivel emelhetett” - mesélte.

Megértően bólintottam (és valóban egyetértettem vele). Ez persze nem volt elég Matusow-nak, szóval tovább állt, gyámoltalan áldozatokat kutatva, akihez beszélhet. Mikor Hellmuth nem foglalkozott vele, Mark Gregorich-ot vadászta le 3 asztallal odébb, akinek el mondta ugyanezt.

Miközben Nikolay Edvakov megdöntötte a fizetős helyezések számának rekordját, a háttérben Alex Jacob csendben, azonban keményen dolgozott, és egy lenyűgöző WSOP eredményt könyvelhetett el. Jacob fizetős helyen végzett az $1,500-os H.O.R.S.E. versenyen – ami a nyolcadik fizetős helyezése –, majd elmesélte, hogy ez volt élete első H.O.R.S.E. versenye, illetve azt is, hogy igazán szeretne egy H.O.R.S.E. karkötőt. Nem is rossz egy kezdőtől.

Egy darabig úgy nézett ki, hogy Phil Hellmuth haza akar menni, és szundítani egy jó nagyot. Nem beszélgetett, csak fejét a karjain pihentette. Nem tudom biztosan, mi ébreszthette fel…talán Matusow kiesése, de úgy tűnt mintha intravénás koffein injekciót kapott volna, mert az elmúlt pár percben sokkal beszédesebb, élénkebb lett.

Még jó időbe fog telni, mire lejátsszák a három futó versenyt, ezért ennél a pontnál úgy döntök, hogy már éjjel van. Holnap visszatérek az $1,500-os NLHE és az $1,500-os Limit Hold’em kiejtős verseny második napjának tapasztalataival.