Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2008

Elkezdődik a végső pókerverseny – A főverseny 1A versenynapja

Megosztás
10:45

Egy kicsit korábban jöttem, főként azért, hogy elkerüljem az őrült tömeget, ami egy órán belül ide ér, és hogy biztosan találjak ülőhelyet a sajtó részlegben. NINCS olyan esemény a pókerben, mint a főverseny. Az emberek beszélhetnek akár a WPT bajnokságról, vagy az $50,000-os H.O.R.S.E-ról, de ez az, amiről mindenki álmodik. Ez az elérhetetlen álom, a végső pókerverseny. Ez az a pókerverseny, ahol amatőrök és profik egyesítik erőiket, és kifizetik a nem csekély, $10,000-os nevezési díjat hogy összemérjék egymással tudásukat. Tudom, ez az a verseny, amiről személy szerint én csak álmodom. Legalább játszhatnék rajta. Sokan vannak még így ezzel… játszani a főversenyen… az elég.

A következő két hét alatt sok fotót láthattok majd pókerjátékosokról, akik egy rózsaszín Teddy-macival pózolnak a kamerának. Álljon itt a háttértörténete. A tavalyi WSOP-n fogadtam egy barátommal, hogy le tudok-e fotózni legalább 100 ismert profi pókerjátékost, ahogy egy rózsaszín plüss macskát tartanak. Így, a főverseny első négy napja alatt egy rózsaszín macskával égettem magam, ahogy rohangáltam körbe, hogy rávegyem az embereket a fényképezkedésre. Mikor mindennel elkészültem, megnyertem a fogadást, és elküldtem a cicát egy kislánynak, aki a nagynénjével követte a közvetítést.

Idén, ahogy az első pár héten sétálgattam a Rio-ban, ismerős arcokba botlottam, akik érdeklődtek, hogy hol van a macska. Ez elgondolkodtatott, majd miután beszéltem a barátommal, akivel tavaly fogadtunk, idén egy új fogadást kötöttünk. Ezúttal viszont a kihívás nehezebb, a tét nagyobb lesz. A feladat? Lefotózni 500 embert egy rózsaszín Teddy-macival. Ezúttal lehet bárki az illető, nem csak profi pókerjátékos, de 500 fotót azért mégis csak nehéz lesz elkészíteni. Nem lesz látható mind az 500 kép itt, a PokerWorks-ön, de a jobbakat közzé tesszük itt is. A tét? $1,000, de ezúttal nem valaki zsebében landol a haszon, hanem jótékonyságra fordítjuk. Ha én győzök (persze én fogok), egy olyan célra fordítom, ami nekem kedves és közel áll a szívemhez. Az édesanyám rákban hunyt el, emiatt olyan szervezet felé húz a szívem, amelyik rákkutatatással foglalkozik. Még nem vagyok biztos a szervezetben, de erősen gondolkodom a Bad Beat On Cancer alapítványon, akik, ha jól tudom, a Nevada Cancer Society-nak - 2008-as WSOP hivatalos jótékonysági szervezete - küldenek összegeket. A barátom, akivel fogadtam (kérte, hogy a nevét ne említsem), győzelme esetén (kizárt) a nyereményét a Make A Wish Foundation-nek adományozza.

Épp most láttam egy rezes bandát keresztülrohanni az Amazon termen. Nem tették már ezt egyszer? Próbálkozzatok valami újjal, srácok! Akárhogyan is, de a bevonulásukat gyakorolták, és azt, hogyon fognak kezdeni. Futva jöttek be a terembe, majd felsorakoztak. Nyilvánvalóan fogalmuk sincs arról, hogy teljesen esélytelen lesz úgy befutni ebbe a terembe, hogy legalább 100 embert ne tapossanak le.

11:30

A versenyrendezők és az osztók igyekeztek mindent rendbe tenni. Van egy asztal, tele zsetontartókkal a hátsó sarokban. Odasétáltam, hogy lefényképezhessem. Egy biztonsági őr végigmért és szükségét érezte, hogy megnézze a sajtóigazolványom másik oldalát (véletlenül fordítva volt a nyakamban). Az asztalok fel vannak szerelve ülőpárnákkal, vízzel és energiaitallal. Jeffrey Pollack barangolt arrafelé, várta a kezdést. Az ESPN producerek végső utasításokat adtak az operatőrjeiknek, hogy kit kövessenek, ha egyszer belépett a terembe. Nem voltak még játékosok a helyszínen, de már érezni lehetett, hogy növekszik a feszültség.

11:55

Még mindig nem engedték be a játékosokat. Van egy olyan érzésem, hogy a kezdés kicsit csúszni fog. Egy női néző beslisszant, amíg az ajtó nyitva volt. Bolyongott egy darabig, bár kissé elveszetnek tűnt. Vártam, hogy mikor teszik ki. Nem csalódtam, mindössze 30 másodperc telt el, mire a biztonsági őr megmutatta a hölgynek a kiutat. A történelem legborzasztóbb zenéje szól hangosan a hangszórókból. A szöveg egyértelműen a pókerről szólt, de annyira borzalmas volt, hogy a falba akartam verni a fejem, egymás után sokszor. Le merem fogadni, hogy abból a Phill Hellmuth-féle póker musicalből van, amit ma este fognak játszani.

12:45

Úton vagyunk, megkezdték a főversenyt Jack Effel és Jeffrey Pollack szokásos bevezetőjével, majd átadták a mikrofont Wayne Newtonnak, aki elindította a versenyt. Newtont egy sereg szépség kísérte be, akik olyan égkék kosztümöt viseltek, amit csak Vegas-ban lát az ember (vagy luxushajón). Míg Newton a játékosokhoz beszélt, az UNLV rezes banda berohant, és ahogy azt vártam, 10 embert tapostak el, mire eljutottak a helyükre. Nagyon mókás része volt ez a délelőttnek. Próbáltam pár fotós figyelmét felhívni erre, de ők Mr. Newton legjobb képének megörökítéséhez láttak hozzá. A banda befejezte a Viva Las Vegas-t, majd Newton nagyon lelkesen felkiáltott: „shuffle up and deal” (keverjenek és osszanak!).

Végigsétáltam a verseny területén, de nem telt el sok idő, és a nevetések elhalkultak, a mosolyok kifakultak. Most a komoly játék ideje volt, milliókkal a téten. Ez egy terem teli olyan játékosokkal, akikről te vagy én még sosem hallottunk…a játékosok azt remélik, hogy változtatni tudnak ezen. A következő Chris Moneymakerek vagy Jerry Yangek akarnak lenni, azonban ez csak nagyon kevesüknek sikerülhet. Ezért olyan nehéz túljutni ezen a mezőnyön.

Ez egy kisebb nyitónap, mint ahogy vártam. Úgy gondoltam, hogy ez és a Brasilia terem is tele lesz, és bár ez csordulásig tele van, a Brasilia-ban egy játékost sem találhatunk.

Valójában több mint 15 perc kellett ahhoz, hogy elbúcsúzzunk az első játékostól. Jack Effel szeretett volna beszélni a játékossal, miután kiesett, de sehol nem találták. Nem hinném, hogy nagyon beszédes kedvemben lennék, ha 20 perc alatt $10,000-t veszítenék.

14:00


A legnagyobb hiba, amit a játékosok elkövetnek, hogy olyan helyeken mennek tönkre, ahol nem kellene tönkre menniük. Túl sokan kockáztatják az összes zsetonjukat a flop után egy felső vagy egy asztalnál nagyobb párral, amikor a pot mérete nem ezt diktálja. Például az egyik leosztás, aminek tanúja lehettem, valahogy a következőképpen zajlott…Egy fickó a flop előtt 400-ig emelt ászokkal, amit 3 helyről megadtak. Ez nem kirívó egy ilyen versenyen. Jött a flop, 6-6-4. Mindenki passzolt, amíg nem a flop előtt emelő játékosra került a sor, aki 1,200-at hívott az 1,700-as potra. OK, ezzel még nincs is semmi baj. Két játékos dobta a lapjait, a kisvak viszont a checkelése után most 4,000-ig emelt. Ó-óó, baj van! Persze a srácnak lehet, hogy valami húzója van, vagy egy kisebb felső párja, de ez határozottan az erő jele, ami miatt el lehet kezdeni aggódni. Ahelyett, hogy az óvatos úton maradt volna a verseny ilyen korai szakaszában, úgyis, mint dobni a lapjait, vagy egyszerűen csak megadni az emelést, hogy lássa, mi történik a turn-ön (ezek után pozícióba is került volna), játékosunk az ásszal inkább all-in ment, 19,000-el a 6,900-as potba. A kisvak megadta, akinek egyszínű 7-6-ja volt, és nem jött ász. A srác napjának vége lett. Ez egy elég mintaszerű történet, csak játékosok és a lapok variálódnak, legalábbis annál a 3 vagy 4 játékosnál, akik korai kiesésének szemtanúja voltam.

Vannak persze a szimpla idióták. Belőlük is rengeteg mászkál itt. Az egyik asztalnál K-Q-5-9-cel az asztalon egy szenvtelen, beszédes játékos all-in ment, 15,000-et betolva a 6,000-es potba. Az ellenfele hezitált, hogy mit tegyen, rázta a fejét, és ezt motyogta: „ezt nem dobhatom el.”

A nagy fickó a 9-es széken beszélni kezdett…sokat. „Tényleg nagyon jó veletek beszélgetni” - mondta. „Élveztem a beszélgetést.” Ez nem fogja be. „Sosem voltam még bolondok házában, de a mamám kiskoromban elküldött egy duci-táborba.”

Talán csak nekem tűnt úgy, de túl nagy volt az önbizalma. Úgy éreztem, hogy semmije sincs, de a kölyök a 2-es széken nem vette ezt észre. Végül is megadta a hívást, kézbe osztott dámákkal... a 9-es széknek Q-10-e volt, ami egy közepes pár, és egy lyuksor-húzó. Visszatartottam a lélegzetem, a kölyöknek szorítottam, remélve hogy nem jön bubi. Nem jött, de a nagyfiú tudott veszíteni, mindenkinek sok szerencsét kívánt, majd elment, és tett egy hosszú sétát a Rio előterébe.

Jól indul a nap. Később visszatérek még egy riporttal a WSOP főversenyének 1A versenynapjáról.