Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2009

A WSOP 3. napja: A média és a pókerjátékosok

Megosztás

Az egyik dolog, amit újságíróként megtanultam az elmúlt három év World Series of Poker-én, hogy van egy vékony határ, a pókerjátékosok és szakírók között. Sokan barátságokat, de vannak, akik távolságtartóak a médiával szemben, illetve olyanok is, akiktiszteletben tartják a médiát, viszont nagyon óvatosak. Ez alatt azt értem, hogy Phil Ivey-t nem fogod az újságírók társaságában látni. Ez érthető is, mert a médiában dolgozók nem mindig tüntetik fel pozitív fényben a pókerjátékosokat. De minden drámát félretéve, ha valami szenzációs dolog történik, az papírra kerül.

Azért említem ezt meg, mert épp a minap láttam két erre vonatkozó esetet. Az első akkor történt, amikor egy közismert játékos kivitt egy nagy potot. Lefotózták és a játékos azonnal felkelt helyéről, majd megkérte a fotóst, hogy törölje ki a képet és jöjjön vissza fél óra múlva képet készíteni. Ennek oka az volt, hogy a profi játékos elfelejtette feltenni a pókerterem logóját, és ezáltal bajba keveredett volna a szponzor póker oldallal, amennyiben a képen nem látható a márka. Ahogy ez lenni szokott, a fotós a kérést teljesítette.

A második eset nem sokkal ezután történt. Két fiatal és elbűvölő hölgy szökdécselt (jó, talán a szökdécselés részt egy kicsit eltúloztam) a 40K verseny környékén, amikor egyikük észrevett egy szintén fiatal, jól ismert profit és kért tőle egy csókot. A profi igent mondott és öt másodpercig tartott a csók, vagy valamivel több ideig. Doyle Brunson az asztalnál ült és azt mondta a srácnak, „Fiam, ne bízd a véletlenre.”

Amire a kölyök azt felelte: "Csak próbálok a nevedhez hű maradni, Doyle."

Egy másik újságíró feljegyezte a történteket, mire a fiatal játékos hátrafordult, és azt mondta: ”Kérlek, erről ne írj.”

Valószínűleg a fiatal profi nem egyedülálló, és nem akart lebukni a csókkal. Az újságíró ismét eleget tett a kérésnek. Természetesen, valamilyen úton-módon én is ezt teszem, hiszen nem említek neveket.

Ez a kapcsolat másik fele. Egyik újságíró sem szeretne pletyka gépként ismertté válni, mivel az a professzionális játékosokkal való teljes szakítást eredményezné. Amikor az asztalnál meglátnának, azonnal elhallgatnának. A médiaiparban dolgozók feladata a játékosokkal való jó kapcsolat fenntartani, beszélgetni velük az asztalnál történtekről, versenyekről, az élet egyéb dolgairól és a pókerről általában. Amennyiben ez a bizalom megszűnik, minden ajtó bezárul előtted.

Ma kezdődött a Limit Omaha 8 verseny. Ez egy furcsa rendezvény számomra, mert a Senoirs Event mellett ez az egyik olyan bajnokság, ahol több idősebb játékos is indul. Ugyanakkor a Szeniorok versenyével ellentétben igen sok fiatal játékos elindul az Omaha 8-on, ahová interneten keresztül jutottak be. Érdekes látni, ahogyan a türelmes és rutinos idősebb játékosok összecsapnak az ultra-agresszív fiatalok seregével.

Valami új ebben az évben, hogy a karkötő átadás a versenyek győzteseinek kora délután történik, és közben elhangzik a nyertesek nemzeti himnusza. Az egyik francia riporter viccelődött, hogy már unja az amerikai himnuszt hallgatni, mert a nyertesek mintegy ¾-e az USA-ból kerül ki. Egy érdekes megfigyelés, hogy az amerikai himnusz alatt, az Omaha 8 játékosai álltak és levették kalapjaikat. És mi a helyzet a 40K játékosaival? Még a szemük se rezzent.

A póker és a szerencsejáték anyagi problémákhoz vezethet, még a legtehetségesebb és komoly tudás birtokában lévő játékosoknál is. Az emberek sokszor viccelnek Eskimo Clark-kal, miközben körbesétált, hogy mire nevezzen, de az utóbbi években észrevettem, hogy T.J. Cloutieris mellőzte a magasabb nevezésű versenyeket. Most nem arra célzok, hogy pénzt kérne, hanem hogy egyszerűen nem játszik. Ebből persze könnyen anyagi problémákra következtethet az ember, különösen Cloutier a kockajátékokhoz való vonzalmának tudatában.

Feltűnt, hogy az egyik ESPN producer barátom sétálgatott a 40K verseny környékén és nem voltak kamerák a közelben, így megkérdeztem, mi járatban van. Azt felelte, felméri, ki maradt a mezőnyben, egyértelműen azt remélve, hogy pár ismert név még bent van és javítja rátájukat. Az egyik szóban forgó játékos Moneymaker volt, és mindketten megállapítottuk, hogy jó lenne, ha eljutna a döntő asztalig és utána riportot készíthetnénk vele. Ám, nem sokkal a bubble pozíció előtt Moneymaker elvesztett egy kulcsfontosságú játszmát Tony G ellen osztott tízes párral király-párba futva és nem sokkal később búcsúzott a versenytől.

Természetesen még fel lehetett volna venni a szórakoztató Andy Black-et, aki egy teniszlabdát dobálgatva sétálgatott a versenyen. Ha ott lett volna egy kutya, Andy biztosan zavartalanul játszott volna vele.

Holnap játsszák le a 40K rendezvény döntő asztalát, az Omaha 8 bajnokságot is valamint a "stimulus" versenyt, amit más néven „1K ridicudonkfest”-ként is emlegetnek. Telt ház lesz és én az asztalok közt járva hozom majd a legfrissebb és legizgalmasabb híreket. Addig is…