Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2009

A WSOP 8. napja: Mégis kicsi a világ…

Megosztás

A napom egy kevésbé jelentős ám mulatságos incidenssel indult. Egy újságíró tüsszentett pár széknyire a World Series of Poker megbízottja, Jeffrey Pollacktól, aki azt mondta "egészségére". Mondtam a hölgynek, hogy ő Jeffrey Pollack és rögtön bemutatkozott neki.

Pollack, a szokásos udvariasságával mosolygott és azt mondta: „Örömmel kezet ráznék, de épp az imént tüsszentett.” Elnevettem magam, gondolom túl könnyen lenyűgöznek az ilyen dolgok.

A $2,500 nevezési díjú No-Limit 2-7 verseny mezőnye számos nagy névben bővelkedett, szóval úgy döntöttem arra sétálok. Phil Hellmuth közvetlenül Mike Matusow bal oldalán ült és kezdetben fülhallgatóval, hogy megpróbálja eltompítani Matusow lármázását. De sajnos nem járt túl sok eredménnyel, mert nem volt elég erős a szerkezet hangja. Hellmuth felhagyott a fülhallgatókkal és társalgásba kezdett Mike-kal. Matusow kihasználva az alkalmat, és megemlítette Hellmuth-nak, hogy a no limit-es játéktípusú rendezvényeken kívül más műfajban még nem nyert karkötőt. Majd arra célzott, hogy Hellmuth bizonyára eladná a lelkét az ördögnek, hogy egy más kategóriában is karkötőt nyerjen. Phil fejét csóválva ellenkezett.

Később Tony G fordult Hellmuth-hoz és annyira jól elbeszélgettek, hogy Hellmuth visszahívta az elsétáló Tony G-t. Miután Phil kiesett, Tony megpróbálta marasztalni, de Hellmuth nemet mondott, mivel pont bubble pozícióban esett ki díj előtt. Tony azt felelte: „Én is kiesésre állok, úgyhogy csatlakozom majd.” De Tony nem esett ki és Phil beült a 2.5K PLHE/PLO event-re (ahonnan viszonylag gyorsan kiesett). Hellmuth lassan kezdte az idei World Series of Poker-t, míg Tony G. jól startolt, hiszen már kétszer is díjas helyen végzett.

A mai nap során egy ponton hat verseny zajlott szimultán az Amazon teremben. Az 1K verseny döntő asztala, a 10K stud döntő asztala, az 1,5K PLO döntő asztala, valamint a 2-7 rendezvény második versenynapja, az 1.5K NLHE 2. versenynapja és az 1,5K hat fős asztalos event. Ezalatt a Brasilia teremben a 2,5K PLO/PLHE verseny folyt, így elmondható, hogy a Rio-ban egy forgalmas póker nap volt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy őrültek háza folyt, és a rajongók nagyobbik tábora a deuce to seven verseny köré sereglett, amelyen olyan játékosok vettek részt, mint Lindgren, Ivey, Matusow és Hellmuth.

Amikor az 1,5K NLHE verseny a pénzdíjas bubble pozícióhoz ért, a terem bemondója ismételten a mikrofonhoz lépett és megkérte a játékosokat, foglalják el helyüket, hogy láthassa az osztókat. A versenyzők rá se hederítettek és sétálgattak tovább az asztalok között, azt nézve, vajon kiesik-e a bubble boy. A bemondó személyzet többször felszólította a játékosokat egyre ingerültebben, de ez sem használt. Lefogadom, ha lett volna nála egy fegyver, akkor bizonyára a levegőbe eresztette volna a tárat.

Amikor végre díjba értek és be is lett jelentve, egy hangos moraj futott végig az Amazon termén. Ez semmi volt a Main Event-hez képest, de még mindig lenyűgöző bolondozás. A játékosok szünetet kaptak és a teremben csak mosolygó és nevető embereket lehetett látni, akik telefonálásba és sms-írásba kezdtek, hogy elújságolják családjuknak, barátaiknak a jó hírt. Úgy emlékszem, mintha láttam volna valakit ugrándozni s ennek tetejében még a “Zippity Doo Dah”-t is énekelte.

Pár nappal ezelőtt a média dolgozóival ültem és egy fiatal nő sétált el előttem, aki nagyon ismerősnek tűnt valahonnan. Először azt hittem, hogy valamelyik World Series of Poker-en láttam őt, de aztán valami rémlett, hogy mégsem a póker körökből ismerem. A minap ismét felbukkant a titokzatos hölgy és Jennifer Newell mellett foglalt helyet, azt mondta neki, hogy régen ügyvéd volt. Na itt minden megvilágosult előttem, és eszembe jutott, hogy évfolyamtársam volt, még a Minnesota Egyetemen. De még mindig nem lehettem 100%-os és nem mertem megkérdezni tőle.

A nap későbbi szakaszában felkerestem és elbeszélgettünk. Kiderült, hogy valóban egy egyetemre és egy évfolyamra jártunk, és ő is felismert engem. Pár órát még együtt töltöttünk, a régi emlékeket felidézve, évfolyamtársakról, előadásokról beszélgetve.

Valóban kicsi a világ…

Holnap még több eseményről fogok beszámolni. Addig is…