Cookies on the PokerWorks Website

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on the PokerWorks website. However, if you would like to, you can change your cookie settings at any time.

Continue using cookies

Napi pókerhírek | Versenysorozatok | World Series of Poker | WSOP 2009

A WSOP főversenyének 3. napja – Egyre közelebb a pénzhez

Megosztás
A tegnapi nap ritka volt a World Series of Pokeren. Valójában ez volt az egyedüli olyan nap, mely során nem osztottak le egy lapot sem. Igen, ott volt a sajtóverseny, de ez nem számít. Ennek ellenére viszonylag korán keltem, hogy megjelenjek a sajtókonferencián és az ebéden a sajtóverseny előtt. Jeffrey Pollack rövid beszédet tartott (ismét) az eladási kérdésen, kitárgyalta a nyilvános Hírességek Csarnoka jelölteket (az egyik jelölt Tom Dwan, köszönhetően az internetes szavazásnak) és a sajtó tagjainak kérdéseire válaszolt. Ezután megebédeltünk, majd következett a sajtóverseny.

Most már négy sajtóversenyen játszottam, sőt, az egyiket meg is nyertem néhány éve a World Poker Openen, ami $1,000-os nyereménnyel és egy szép karkötővel járt (amit $3,000-ért adtam el), ennek ellenére azonban őszintén mondhatom, hogy soha nem éreztem még jobban magam egy médiaversenyen sem, mint ezen. A verseny Álomcsapat formátumot követett, ami azt jelenti, hogy háromfős csapatok voltak. Ha valaki kiesik egy sajtóversenyen, az általában gyorsan felszívódik, hogy pihenjen vagy bármi mást csináljon, ami nem póker. Az Álomcsapat formátummal azonban a játékosok itt maradtak és szurkoltak a csapattársaiknak…jól érezték magukat.

Dennis Phillips is játszott ezen a versenyen (egy rádióműsort vezet), és pizzát, csirkeszárnyat és sört osztogatott. Lacey Jones elképesztően be volt csípve, és megölelt (életem legjobb ölelése), amikor megnyert egy nagy potot. A játékosok még akkor is nevettek, ha nagyon megverték a lapjaikat vagy bad beat-et kaptak (nos, a játékosok nagy része, ugyanis voltak olyanok, akik úgy viselkedtek, mintha ez legalább a főverseny lett volna), és Lacey azt mondta, „soha nem éreztem még ilyen jól magam egy pókerversenyen.” Egy nagy otthoni játékra emlékeztetett…a WSOP tanulhatna valamit ebből, és a szórakozást segíthetné ahelyett, hogy elfojtja azt. Korán kiestem, mikor a turnre létrejött soromat egy magasabb sor győzte le a riveren, azonban még közel 4 órán át maradtam, ugyanis a csapattársam, Amanda a második helyen végzett. Szép munka, Amanda!

Ezután lepihentem a PokerStars party előtt, amit tavaly kihagytam, de jókat hallottam róla, úgyhogy most biztos akartam lenni abban, hogy nem hagyom ki az ideit is. Különösen úgy, hogy a hip-hop sztár (és feltörekvő pókerjátékos), Nelly is fellép. Néhány másik sajtóssal érkeztem a bulira, és körülbelül fél órán át kellett sorban állnunk, ami azonban nem volt olyan vészes, tekintve, hogy a sor több száz emberből állt.

A hely tele volt, táncosok ropták a mini színpadjaikon és akrobaták mutatványoztak a levegőben, de mindenkin látszott – beleértve magamat –, hogy Nelly fellépését várják. Röviddel éjfél előtt Joe Hachem lépett a színpadra és néhány szót szólt Nelly és csapata előtt. Nem vagyok nagy hip-hop fanatikus, de nagyon jól éreztem magam, ahogy a közönség többi tagja is (bár kissé mulatságos volt Nelly valószínűleg valaha volt legfehérebb közönségét látni), ugyanis Nelly remekül szórakoztatott minket a fülbemászó dalaival. Körülbelül hajnali 1-kor fejezte be a koncertet, ami után nem sokkal a party is véget ért. Kíváncsi vagyok, vajon azért történt-e ez így, mert a PokerStars azt akarta, hogy a játékosai kipihenjék magukat a 3. nap előtt…

A 3. nap pontban délben kezdődött 2,044 játékossal. Ahogy a 2. napon történt, most sem vesztegették az időt, és az első két órában 361-en távoztak, majd az ezt követő két órában további 242-en (vagyis átlagosan két percenként), amivel a mezőny 1,431 fősre szűkült. A kiesések most már valószínűleg lassulni fognak, figyelembe véve azt, hogy a legtöbb short stack már távozott, és sok játékos méretes stack-kel rendelkezik a vakokhoz képest. Komolyan kétlem, hogy ma elérik a fizetős helyeket, azonban történtek már furcsább dolgok is.

Amikor elindultam a Starbucks-ba egy kávéért, több játékost láttam levert arccal sétálni. Ez az a bizonyos hírhedt járás, ami a főversenyről kiesettekre jellemző. Fontos tudnivaló a Rióról, hogy lehetetlen a gyors távozás, majdnem negyed mérföldet kell sétálnod a kijáratig. Ezt a sétát több ezer játékos átélte már, és ez minden pókerjátékos számára egyfajta szertartás.

Még rengeteg ilyen séta fog ma megtörténni. Hogy vajon kik lesznek a távozók? Hamarosan visszatérünk összefoglalónkkal.